„Elvarázsolt a kreatív, színes világ, amely összekapcsolódott a békével” – A bősi Bokros Rozália textilművésszel beszélgettünk

Hogyan vált a művészet az életed részévé?

Soha nem készültem tudatosan erre a pályára, nem akartam művész lenni, textilművész sem, de a művészet és az alkotás mindig átszőtte az életem, a gyermekkorom szerves része volt. Művészeti általánosba jártam, képzőművészet szakra, az iskolában pedig az egyik kedvenc órám a rajz volt. A textilfestéssel batikolás néven tinikoromban találkoztam először. Szerelem volt első látásra. Egyszerűen elvarázsolt és attól kezdve óriási szenvedéllyel festettem be mindent, amit csak találtam otthon: egyszínű pólókat, apu kinyúlt trikóját és a rég nem használt lepedőket. Idővel ez a szenvedély kikopott az életemből, viszont mindig arról álmodoztam, hogy az egyetem elvégzése után, ahol művelődésszervezést tanultam, művészeti galériát nyitok. Ez a szak nagyon jól illeszkedett az akkori lelkivilágomhoz és úgy éreztem, hogy általa közel maradhatok a művészetekhez, amit úgy szeretek. A szakdolgozatomban, majd a diplomamunkámban is művészeti témát dolgoztam fel. Végül az életben számos kihívással szembesültem, mire megleltem a helyemet. A szakmámban nem találtam meg a kívánt lehetőségeket, más területen pedig nem éreztem jól magam és elkezdett egyre jobban hiányozni az alkotás. Idővel, ami kikopott, az elkezdett egyre jobban és jobban visszaszivárogni az életembe, újra elkezdtem alkotni.

Miképpen indult a textilművészi karriered?

2014-ben lehettem Torinóban, ahol meglátogattam Henri Matisse festőművész kiállítását. Ahogy nézegettem a kiállított műveit, eszembe jutott az ő gondolata, miszerint a művészethez nem kell más, csak bátorság. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy megpróbálok ezen a vonalon elindulni. Ebben az időben már újra alkottam, de talán ez volt a fordulópont az életemben, amikor igazán komolyan kezdtem el foglalkozni a szenvedélyemmel. Először úgy gondoltam, hogy mint kézműves fogok textileket festeni. Nem is gondoltam, hogy valami más, sokkal nagyobb dolog kerekedik ki ebből. Hogy mégis így alakult, az az életemben bekövetkezett nehezebb időszaknak is köszönhető, mikor volt időm gondolkodni és terem magammal foglalkozni. Akkoriban, 2019-ben a dunaszerdahelyi NFG klubban lehetősége nyílt a művészeknek bemutatkozni. Megragadtam ezt a lehetőséget és nagy bátorsággal jelentkeztem náluk, hogy kiállítást rendezzek a munkáimból. Ehhez hozzájárult egy egyhónapos nomád utazás is, amelyet a barátaimmal tettem meg Európában a kiállítás előtt. Ezen az úton rengeteg új impulzus ért. Voltak olyan pillanatok, amikor csak önmagamra számíthattam, és ezek a pillanatok erősítették a bátorságomat. Úgy gondoltam, ha képes vagyok megállni a helyem ismeretlen szituációkban, akkor az is sikerülni fog, hogy érvényesüljek azon a pályán, amit a sajátomnak érzek. Az NFG-s kiállításom sikerére való tekintettel pedig jelentkeztem a Képzőművészeti Spektrumra. Először a Dunaszerdahelyi járásban, a Nagyszombati kerületben nyertem helyezést. Továbbjutottam az országos fordulóra, itt először elismerő oklevelet kaptam. Mindez nagyon inspirálóan hatott rám, így a későbbiekben is megmérettettem a munkáimat, s hova tovább, egyre nagyobb kitüntetésekben volt részem.

Cím nélkül, 2017, Intuíciók kiállítás, Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely, 2023

A művészetek közül miért éppen a textilfestést választottad?

A textil és a festés szeretete miatt. Engem maga a textil inspirál, ez a legfontosabb médium számomra. Ez kicsit olyan, mint a szobrászat – képlékeny. A textil speciális anyag, jól alakítható, számos technika alkalmazását teszi lehetővé. Fontos számomra a manualitás, hogy a kezemmel dolgozhassak. A textilfestéshez különféle eszközöket használok ahhoz mérten, hogy épp milyen technikával alkotok. Van, hogy például tűt, cérnát, madzagot, hengert vagy épp gumit alkalmazok egy kép elkészítéséhez. Ezen felül van egyfajta mély kötődésem a textilhez, az anyaghoz. Gyerekként érdeklődve figyeltem édesanyám és nagymamám alkotómunkáját kötésen, varráson keresztül. Ezek a dolgok már kiskoromban körbevettek. A légkör, ami a kézimunkázásokat körülöleli, a csend, az elmélyülés, nagy hatással voltak rám. Elvarázsolt ez a kreatív, színes világ, amely összekapcsolódott a békével.

Konkrétan a Shibori technikával dolgozol. Mit lehet erről tudni?

A Shibori Japánból ered, egy VIII. századi tradicionális japán textilfestési technika. Lényege, hogy különböző eljárásokkal – ez lehet például kötözés, hajtogatás, öltés, fércelés, préselés, redőzés, gyűrés – az anyagok egyes részein taszítva a festéket, mintákat hozok létre.

Úgy tudom, szereted a természetközeli dolgokat. Ez a munkásságodban is megmutatkozik?

Igen, igyekszem természetes anyagokkal dolgozni. Gondolok itt a növényi és állati eredetű alapanyagokra. Szívesen használok gyapjút, selymet, pamutot, lent. A kedvencem a selyem, mert azon gyönyörűen érvényesülnek festés során a színek, vibrálóbbak. A festékek terén előnyben részesítem azokat, amelyek mentesek a szintetikus színezőanyagoktól, illetve a lehetőségeimhez mérten, növényi eredetű színezőanyagokat használok. Ha van rá mód, kimegyek a mezőre és összegyűjtöm az ott lévő festőnövényeket, de így csak bizonyos színeket tudok kinyerni, ezért a többi szükséges színhez Franciaországból rendelem a növényi extraktumot, kivonatot.

Mi jelenik meg az alkotásaidon, a tértextileken?

Különböző hangulatok. Van, amelyik nagyon mély, látszik rajtuk, hogy milyen korszakomat éltem éppen, amikor készítettem. Ezek jellemzően feketék, de nem depresszívek, csak nagyon mélyről jövő érzések vannak bennük. Viszont vannak nagyon könnyed munkáim is, amik leginkább a lebegést szimbolizálják.

A Kék Nap és Plenilunium, 2021

Hogyan tudnád jellemzi a művészi stílusodat? Van olyan, amit úgymond a védjegyednek tekintesz?

Azt gondolom, hogy a védjegyem maga a technikám. A hazai textilművészek között kevesen foglalkoznak a Shiborival. A stílusomat tekintve pedig azt mondanám, hogy absztrakt alkotásaim vannak. A rajtuk megjelenő mintákkal egyfajta belső utazásra hívom az embereket, ahol találkozhatnak önmagukkal. Olyan megfoghatatlan formák, minták alakulnak ki a textiljeimen, amit nem lehet megmagyarázni, kicsit kikapcsolják az elmét és elvezetnek a belső nyugalomhoz.

Milyen további terveid, céljaid vannak a művészeteddel kapcsolatosan?

Idén a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének tagja lettem. Számomra most a legfontosabb, hogy ez a dolog minél jobban kibontakozzon, hogy bekerüljek a szlovákiai magyar művészeti áramlatba. Januárban várható a szalon jellegű csoportos kiállításunk MERITUM címmel, melynek helyszíne a Corvin Művelődési Ház lesz Budapesten. Ezen kívül szeretnék a jövőben is részt venni különféle pályázatokon, és a további kiállításoktól sem zárkózom el.