Megosztás
„A családom elmondása szerint megelevenedtek a filmekben látható világvége-képsorok.” Ammar Ramadan még mindig sokkban van a múltheti földrengés hatásaitól, amelyek szülővárosát is elérték. A nehéz helyzetben sokat segítettek a csapattársak és az edzők.
Február 6-án, hétfő hajnalban a török-szír határvidéket egy erős, 7,8 magnitúdójú földrengés rázta meg, amelyet nagyjából 200 utórezgés kísért. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a tágabb európai régió legsúlyosabb természeti katasztrófájáról van szó az elmúlt 100 évben. Az áldozatok száma közelít az 50 000-hez, a sebesülteké majdnem kétszer ennyi, és több ezer embert továbbra sem találnak. Százezrek vesztették el a fedelet a fejük fölül, akik a hideg és az éhínség fenyeget.
A földrengés a DAC játékosa, Ammar Ramadan otthonát, Jablah városát is sújtotta, aki egyedül él Szlovákiában. Erről a témáról beszélgetett a klub weboldala a 22 éves szír labdarúgóval.
A múlt heti földrengések miatt az egész világ Törökországért és Szíriáért aggódik. Tudjuk, hogy a szíriai földrengés azt a területet is érintette, ahonnan származol. Mi a helyzet veled és a családoddal?
„Szavakkal leírhatatlan, amit most a szíriaiaknak el kell szenvedniük. Borzalmas állapotok uralkodnak, senki sem látta előre a tragédiát. Főleg azokon a területeken élnek meg nagyon kemény napokat az emberek, amelyeket sújtott a földrengés. Sajnos a családom is itt él. Tizenkét évnyi háborúskodás után túl sokat szenvedtek az ottaniak, most pedig rossz időben jött ez a természeti katasztrófa. Rengetegen maradtak fedél nélkül, a családok elveszítették az otthonaikat, nincs hol aludniuk. Mindenki fél attól, mi következik, hiszen az ottani életszínvonal nagyon alacsony, az embereknek nincs jövőképük. Én jó helyen futballozom, kellemes helyzetben vagyok, de a gondolataim és a szívem ott van a családommal, barátaimmal, honfitársaimmal. Egy ilyen csapás ellen sajnos tehetetlenek vagyunk.”
A családoddal mi a helyzet?
„A szüleim, az egy évvel idősebb nővéremmel és a 17 éves öcsémmel Jablah városában laknak, több unokatestvérem pedig Idlibben. Mindkét helyen szörnyű a helyzet, itt is, ott is nagy erővel csapott le a földrengés. Szerencsére egyik családtagom sem sérült meg vagy hunyt el.”
Vasárnapról hétfőre virradóra rengett a föld, amikor még mindenki aludt. Tudtál beszélni a családtagjaiddal?
„Az interneten olvastam, hogy valami történt, éppen pihenőnapunk volt. Először nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, de amikor több videót is láttam az esetről, nagyon megijedtem. Azonnal hívtam a családom, mert nem tudtam, hogy az én városom is érintett-e a katasztrófában. A családtagjaim szintén nagyon féltek, sokkban voltak, sírtak, kiabáltak a telefonban, hajnali négykor kellett elhagyniuk az otthonukat, teljes sötétségben, zuhogó esőben. Az elmondásuk szerint megelevenedtek a filmekben látható világvége-képsorok. Aki nem élte át, el sem hiszi, hogy ilyen megtörténhet. Két-három napig semmi másra nem tudtam összpontosítani, csak rájuk gondoltam. Szerencsére a mobiltelefon-hálózatok és az internet működnek, így kapcsolatban vagyok velük.”
A teljes beszélgetés elolvasható a klub weboldalán.
(fcdac.sk)