1
Kollár Katalin (Fotó: Cséfalvay Á. András)
Megosztás
Kollár Katalin tanár, énekes, karnagy. A Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola igazgatója. Operett- és nótaénekes, a népszerű Opera Trió tagja. Megkérdeztük tőle, hogy magán- és művészemberként, intézményvezetőként hogyan éli meg a járvány idejét?
– Bizakodással, nagy tervekkel indultunk, indultam a 2020-as évnek. A különböző és fokozatosan érvénybe lépő intézkedések miatt azonban nagyon sok rendezvényünket, koncertünket le kellett mondanunk. Ahogy telik az idő, és ahogy egyre többet forgatom a naptáramat, bizony belesajdul a szívem, mert hogy nem tarthattuk meg a betervezett iskolai koncerteket, a kórus külföldi útja is meghiúsult, a zongorapedagógusok mesterkurzusát sem szervezhettük meg, a húsvét utáni időszakban pedig a Dunaszerdahelyi Zenei Napok koncertjei zajlottak volna… Bár körülöttünk viszonylagos csend és nyugalom van, belül mégis bizonytalanságot, nyugtalanságot érzek, munkatársaimmal együtt ugyan próbáljuk a rendezvényeket átütemezni őszre, de mindez még olyan távolinak látszik.
Vesztegzár alatt hogyan zajlik az élet a művészeti alapiskolában, hogyan készülnek az abszolvensek záróvizsgáira?
– Mint minden oktatási intézményben, a művészeti alapiskolában is on-line tanítás-tanulás folyik. Próbáljuk mindenkivel tartani a kapcsolatot, a gyerekek feladatokat kapnak, gyakorolni most is kell, sőt… Ami nagyon hiányzik, az a fizikai kapcsolat a gyerekekkel, a tanári segítség lehetősége, útmutatás, hogy a zongoristának azonnal, a kezét megfogva tudjuk javítani a kéztartását, nem is beszélve mondjuk a hegedűsökről, vagy a hangszerek hangolásáról, karbantartásáról, hát még a táncosok mozdulatainak finomításáról… Tanáraink oktatóvideókat készítenek, telefonon, e-mail-en keresztül, videóhívással tanítanak, több a zenehallgatási (tan)anyag, előadásokat, neves művészek felvételeit ajánlják tanítványaik figyelmébe. Elsősorban a művészeti középiskolákba felvételizők miatt izgulunk, iskolánkból is többen készülnek zenei- és képzőművészeti szakokra. A végzősök vizsgáinak megtartásához pedig egyelőre várjuk a minisztériumból a metodikai ajánlásokat, útmutatókat. Ötleteink vannak, a lelkesedésünk sem lankad… Szeretném azonban megjegyezni: Mióta várunk rá országunkban, hogy „onnét felülről” végre elkészüljön az a bizonyos oktatási reform? Hát azt most nagy vonalakban a tanárok maguk megoldották, és mindössze pár hét leforgása alatt…
Ebben a rendkívüli helyzetben mit tart kiemelten fontosnak?
Mindenképpen az egészségünk védelmét, hogy felelősségteljesen kezeljük ezt a helyzetet, hogy legyünk megértéssel, odafigyeléssel egymás iránt. Hallgassunk sok jó zenét, nézzünk filmeket, színházi előadásokat, gyakoroljunk, tanuljunk új darabokat! Poszler György irodalomtörténész, esztéta és tanár szavai jutnak eszembe: „A művészet varázs, mely átalakít. A könnycseppet persze gyöngyszemmé nem. Az embert emberebbé azonban igen.“
(LV)