1
Fotó: TASR
Megosztás
Ifj. Ivan Kmotrík lemondott vezérigazgatói posztjáról a Slovan Bratislava labdarúgóklubnál. A döntést önszántából hozta meg, mivel állítása szerint a jelenlegi helyzetben nem tudja elképzelni, hogy a klubnál maradjon.
Azt követően, hogy az elmúlt napokban a klub több munkatársát is elküldték, ifj. Kmotrík szintén a távozás mellett döntött. A távozó vezérigazgató a klub hivatalos oldalán osztotta meg közleményét, amit most egy az egyben közlünk.
„Elsősorban szeretnék köszönetet mondani édesapámnak, hogy hét éven át Szlovákia legsikeresebb klubját vezethettem. Ez idő alatt klubként kétségtelenül sokat fejlődtünk, és főleg az új Téglamezőre való átköltözés óta számos sikert értünk el. Köszönöm a szurkolóknak a támogatást. Lehet, hogy nem mindenben értettetek velem egyet, de az égszínkék szív összekötött bennünket, és mindig igyekeztem számotokra a lehető legjobbat tenni. Értékellek benneteket, és különösen azoknak tartozom köszönettel, akik a nehéz időkben is erőt adtak a klubnak. Köszönöm továbbá partnereimnek is, akik támogatták igyekezetemet, és részesei voltak ez idő alatt a sikereinknek.
Az elmúlt pénteken történtek után, amikor menesztették gyakorlatilag az egész, társaimból álló csapatomat, nem tudom elképzelni, hogy továbbra is a klub vezérigazgatója maradjak.
Az eredmények és a tények azt bizonyítják, hogy a csapatommal, amit pénteken menesztettek és amiben megbíztam, nincs miért szégyenkeznünk. Az új stadionba való átköltözés után együttes erővel létrehoztunk egy csapatot, amely szép futballt játszott, szórakoztatta az embereket, és olyan csapatokat fektetett két vállra, mint a PAOK vagy a Besiktas, kiegyenlített mérkőzést játszott a Premier League résztvevőjével, és egy Európa-ligás mérkőzésen sem vallott szégyent. A játékosok szisztematikus kiválasztásának köszönhetően olyan labdarúgóink voltak, akik értékkel bírtak a piacon, és sikerült is őket eladni – élen Andraž Šporar történelmi nagyságú átigazolásával a Sportingba. Az volt a legszebb időszak, amit a Slovannál átéltem.
Jelenleg viszont nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretném, és ezt érezni a nyilvánosság és a szurkolók feszültségén is. A mutatott játék, valamint az elmúlt eredmények sem olyanok, amilyennek kívánnánk, nem okoznak örömet. A keretben majdnem egy olyan játékosunk sincs, aki érdekes lehet a jövőbeni eladás szempontjából, miközben ezek a labdarúgók nem kevés pénzbe kerülnek nekünk.
2019-ben, amikor a csapat olyan játékosokból állt, akikben meg volt a további eladás perspektívája, valamint a jelenlegihez képest jóval kisebbek voltak a keret költségei, képesek voltunk Európa-ligát játszani, amit össze sem hasonlíthatunk a jelenlegi Európa Konferencia Liga csoportkörének minőségével. És ez az én elképzelésem a klub működését illetően, nem az, ami a jelenlegi helyzetet jellemzi. Nincs erőm tovább harcolni, ezért a távozás mellett döntöttem.
Azután, ami pénteken történt, úgy érzem, hogy nem bírom tovább. A lelkiismeretem nem engedi, hogy úgymond arca legyek mindannak, ami a klubban történt és történik, és olyan dolgot védjek a szurkolók előtt, amiben magam sem vagyok meggyőződve. 2021 eleje óta változni kezdtek a dolgok a klubban, és ami az elmúlt három átigazolási időszakban történt, nem egyezik az én elképzeléseimmel. Így nem tudok tovább dolgozni.
Nem tudom elképzelni a munkát olyan emberek nélkül, akik az elmúlt hét évben támogattak és segítettek az ötletek megvalósításában. Mindenkinek meg kell értenie, hogy nem lehet ellátni egy funkciót, ha nincsenek melletted olyan emberek, akikben száz százalékban meg tudsz bízni. Ezen emberek pénteki távozásával nem maradt senki a klubban, akivel egy hullámhosszon pendülnénk.
Úgy gondolom, hogy mindenki számára világos, és hosszabb ideje szemmel látható, hogy rengeteg negatív energia és véleménykülönbözőség van a klubban, amit a Slovan nem érdemel. Logikailag ennek valamilyen változáshoz kellett vezetnie. Olyan döntés született, amilyen. Mindig is a legjobbat akartam a Slovannak, és ezek után is azt akarom, ezért döntöttem a távozás mellett. Nem maradt más hátra, mint megköszönni a lehetőséget.
Tisztában vagyok vele, hogy ha nem az édesapám lenne a Slovan tulajdonosa, akkor ilyen fiatalon nem kaptam volna ilyen lehetőséget. A maximumot, sok időt, energiát és szenvedélyt adtam a Slovannak. Nem keserűen, hanem hálával távozom. Az életben tudni kell, mikor kell visszalépni, és mikor van itt az idő a visszavonulásra. Ha a jövőben lehetőség lenne rá, hogy újfent vezessem a Slovant, örömmel visszatérek. Természetesen nem haragszom a Slovanra, továbbra is drukkolni fogok neki, és minden jót kívánok neki.
Még egyszer köszönöm édesapámnak, a szurkolóknak, minden kollégámnak, társamnak és korábbi edzőknek az elmúlt hét évet.”