IGOR MATOVIČ: "Valaki azt akarja, hogy a magyarok a maffia oldalára álljanak"

---

Elnökválasztási sorozatunk előző része: IVAN KORČOK: "Trianon nem választhat el minket egymástól!"

---

Videóinterjúnk szlovák nyelven készült, de a YouTube-lejátszóban a CC gombra kattintva magyar felirat is kapcsolható hozzá.

Azzal szeretném kezdeni, hogy milyen távolinak vagy közelinek érzi magához Dunaszerdahelyt vagy a dunaszerdahelyieket, nem fizikai értelemben, hanem inkább érzelmileg.

Érzelmileg? Úgy gondolom, hogy Szlovákiában valószínűleg nincs olyan szlovák politikus, aki közelebb állna hozzájuk, ezt a, szívemből mondom. Mert ahogy én a kezdetektől próbálok teret adni a politikában a szlovákiai romák számára, és nem akarom, hogy sarokba szorítsák, elítéljék és kiközösítsék őket, ugyanúgy azt gondolom, hogy itt az elmúlt évtizedekben nagy sérelmeket követtek el, főleg a Slota-korszakban, amikor Szlovákiában a magyarokat tulajdonképpen ellenségnek tekintették. Ám valójában ezer éve itt élünk, vagy talán egy kicsit régebb óta, és Szlovákia teljesen egyforma mértékig mindkettőnké.

Amikor bejelentette jelöltségét, azt nyilatkozta, hogy nem akar elnök lenni és nem is lesz államfő, csupán formálisan indul az elnökválasztáson, valójában meg nem. Szóval most zavarban is vagyok, hogy a stúdióban most egy elnökjelölt ül itt, vagy sem.

Pontosan úgy van, ahogy azt az elején mondtam, formálisan igen, jelölt vagyok. Ugyanakkor én nem szoktam hazudni a választóknak, vagyis az embereknek, mert erre tanítottak a szüleim, mert amikor az ember hazudik, akkor arra emlékeznie kell, kit vert át, és ez elég nehéz, szóval csak a jó dolgokra akarok emlékezni, ezért nem akarok hazudni. Ezért aztán arról beszélek és a kampány során arról szeretnék beszélni, hogy Szlovákiában sajnos már nem élünk demokráciában, mert a médiumok mögött álló néhány tulajdonos úgy döntött, hogy ezen a meccsen két jelölt lesz. A maffia saját jelöltet állított, ahogy a progresszív média is, és itt most ez a mérkőzés zajlik. De ha itt valaki tényleg független jelöltként akar indulni, annak esélye sincs, mert nagyon kevés a független sajtó.

Ez érdekes, amit mond, és jól is hangzik, olyan leegyszerűsítetten. Nem is tudom, hogy ez…

Azt akarja mondani, ez egy összeesküvés-elmélet?

Igen, kissé mintha konspiratív és leegyszerűsített lenne az, hogy a felelősség mindenért … De rendben van, még majd beszélünk erről, és ízekre szedjük ezeket a dolgokat. Azonban azt tudja, hogy önből nem lesz államfő, ahogy azt például Forró Krisztián is tudja, az ön ellenfele. Mit szól ahhoz, hogy ő is indul a választásokon?

Érteni vélem ezt, hiszen azt gondolom, hogy szimbolikusan öt évente egyszer a magyar közösség jelöltet állít, aki indul a választásokon és megméretteti magát, és lehetőséget ad a szavazásra azoknak az embereknek, akik a sajátjukra akarnak voksolni. Azt hiszem, ez érthető. Nem veszem ezt rossz néven. Ugyanakkor igen, ő is a kezdetektől tudja, ahogy én is, hogy esélye sincs arra, hogy elnöknek válasszák meg, de a sajtónyilvánosságot talán arra fogja használni, hogy fontos témákról beszéljen.

Ön miért jelöltette magát?

Hogy fontos témákról beszéljek. Mert vagy 30 évvel ezelőtt kiköveteltük a demokráciát, és azt gondoltuk, hogy valójában egyenlőek leszünk a törvény előtt, egyenlőek lesznek a lehetőségeink. Nem az dönt majd, hogy kinek a mobiljában milyen telefonszámok vannak elmentve. De valójában egy pénzügyi csoport vagy egy személy, a Penta céget vezető Jaroslav Haščák leuralta a szlovák média felét, a média hatalmas részét pedig a progresszívek irányítják, akár közvetlenül, egyszerűen az ilyen gondolkodású újságírók által, és ez a két tábor rendelkezik az itteni média 90 százaléka felett. És ez egy kicsit elszomorít.

Mit lehet ezzel tenni?

Nos, azt teszem, amit általában szoktam, hogy talán néhány évvel megelőzve másokat, megnevezem a problémát, figyelmeztetek rá, hogy mindenki legyen óvatos, mert ez még gondot okozhat nekünk. Sokan elítélnek ezért, azt mondják, hogy megőrültem, mert mondjuk én annak idején azt mondtam, hogy Bugár Béla árulást követ el és lepaktál a maffiával, amikor erre lehetősége lesz. Akkor mindenki azt mondta, hogy nem, Bugár egy demokrata, ezt nem fogja megtenni, végül kiderült, hogy Matovičnak volt igaza. Procházkával ugyanez történt, aztán Sulíkkal is, akiről azt mondtam, hogy biztosan Haščák fizeti, Haščáknak dolgozik, a végén meg kiderült, hogy igazam volt. Én most is csak arról beszélek, hogy ébredjünk fel, mert nekem úgy tűnik, Szlovákiában úgy élünk, mint az elégedett békák a fazékban, ám valaki alágyújtott, és az lassan megfőz minket. Az pedig, hogy a szabad, demokratikus médiának már nincs többsége, viszont túlnyomó többséggel rendelkezik néhány gazdag ember, akik eldöntik, hogy ki méltó arra, hogy valódi elnökjelölt legyen és ki nem, hát ez már mindenki érint. Úgy vélem, minden ember, akinek fontos a demokrácia, figyelembe veszi ezeket a dolgokat, és elkezd gondolkodni rajta, hogy mit kezdjen vele. Pontosan úgy, ahogy ön is feltette a kérdését.

Azt mondja, hogy Ivan Korčoknak segítene, erről is beszélni fogunk. Ön azt szeretné, ha Korčok nyerne, vagy azt, ha Peter Pellegrini veszítene?

Őszinte leszek, Ivan Korčoknak minden bizonnyal megvannak a maga hibái, és a kérdések, amiket fel akarok tenni neki, arra vonatkoznak, hogy igen, néhány döntő pillanatban megbicsaklott a jelleme, de amikor kettejük közül kell választani, minden bizonnyal Ivan Korčok lesz a kisebbik rossz, mégpedig drámai mértékben. Pellegrini a maffia fajtiszta szolgája, és megmondom, úgy, ahogy van, és ezért elnézést is kérek a nézőiktől, úgy gondolom, ezeken a választásokon valaki átkozottul le akarja járatni a szlovákiai magyarságot, főleg a demokratikusan gondolkodó embereket, akik mindig a jó oldalon küzdöttek és most különféle propagandát, Putyin-párti süketelést és hazugságokat tömnek ezeknek a személyeknek a fejébe, és tulajdonképpen erőszakkal akarják elrángatni őket a demokratikus oldalról, hogy ők is a maffiát szolgálják és szavazzanak Pellegrinire.

Nagyon sajnálom ezt, mert a szlovákiai magyarokra mindig egyfajta biztosítékként tekintettem, hogy mindig kitartanak az olyan kérdésekre, mint a társadalom demokratikus érdekei és az igazságosság.

De azt látom, hogy sokakat csőbe akarnak húzni Pellegrini érdekében, pedig Pellegrini a maffia fajtiszta szolgája. Aki nem habozott amnesztiát adni saját magának azzal, ahogy a parlamentben szavazott az általa elkövetett bűnökkel kapcsolatban. Szóval azt mondom, nagy harc lesz a szlovákiai magyarság lelkéért a mostani elnökválasztásokon is, és nagyon boldog leszek, ha az emberek nem hagyják, hogy visszaéljenek velük.

A magyarok egyelőre inkább Pellegrinire szavaznának. Miért van ez így?

Hát ez… Szóval lehet, hogy ez ennek a propagandának az eredménye. Persze, az előző koalíció idején is működött a propaganda, három és fél éven keresztül, az a propaganda, amelyik azt mondta, hogy mi nem segítünk a családoknak, nem segítünk a nyugdíjasoknak. Pedig 320 százalékkal, gyerekenként 200 euróra emeltük a családok támogatását, ám a propaganda az emberek többségével elhitette, hogy Matovič bántja a családokat és nem segít a családokon, vagyis pont az igazság ellenkezőjét.

És most valaki butaságokkal szisztematikusan megpróbálja befolyásolni a szlovákiai magyarokat, hogy nem kell segíteni Ukrajnán, hogyan kell ott békét kihirdetni, sőt, a fegyvert letenni, és tulajdonképpen Ukrajnát át kell adni az orosz megszállóknak. És fokozatosan, amikor valaki ezt ezerszer elmondja, ahogy mondani szokás, az ezerszer megismételt hazugság végül igazsággá válik. Sajnos ezek az emberek behódolnak a propagandának.

És az, hogy a magyarok Pellegrinire szavaznának, arról szintén Penta és Haščák tehet?

Erről azok az emberek tehetnek, akiknek ez az érdekük, hogy Pellegrinire szavazzanak, hogy segítsék a maffiát. De még egyszer mondom, hogy egy demokratikusan gondolkodó ember, aki jót akar Szlovákiának, és a szlovákiai magyar közösségnek is, szerintem ne haszonlesően szavazzon, hanem a döntésének szilárd demokratikus pilléreken kellene nyugodnia, és talán arra az időszakra kellene visszatekintenie, amikor együtt harcoltunk Mečiarék ellen. Mert a mečiari és slotai gonoszság eltörpül Pellegrini, Fico, Haščák és az egész maffia gonoszságához képest, amelyik így akarja bebetonozni magát a hatalomba. És ha ezt bárki, bármilyen motivációval megsegíti, akkor az a gonoszon segít.

Ön arról is beszélt, hogy Korčoknak és Pellegrininek is kérdéseket akar feltenni, néhány már el is hangzott. Milyen kellemetlen kérdései vannak még?

Csak azok, amiket már nyilvánosan is kommunikáltam, azok a legkellemetlenebbek. Nincs szükségem arra, hogy húsz kérdést tegyek fel.

Miért kell egyáltalán kellemetlen kérdéseket adni a kellemesek helyett? Amikor a választó meghallja, hogy kellemetlen kérdést fog feltenni Korčoknak, ő Korčokra fog szavazni? Mi ebben a logika?

Hát, hogy nem minden választó buta, ez a logika. Mint azok a lüke szavazók, akik csak azt akarják látni, hogy üdvrivalgással azt mondjuk, hozsanna, Korčok, hozsanna, ez szuper, a Szűz Mária érkezett Szlovákiába, és ezért mindannyian rá fogunk szavazni.

A gondolkodó választó pedig, akit mindig igyekszem megszólítani, felteszi magának a kérdést, hogy várj, várj, de neki is vannak hibái, és ezekkel kapcsolatban szeretne talán valami őszinte választ kapni. Vagy van néhány kérdése, ebben az esetben Korčokkal összefüggésben és az emberek rajtam keresztül teszik fel azokat, és őszinte választ akarnak tőle hallani.

Lehet, hogy a válasz arrogáns lesz, és nem fogja megnyerni ezeket az embereket, de az is lehet, hogy őszinte lesz, és meggyőzi a választókat. Ez egy módja annak, hogy a második fordulóban megszerezze a vele kapcsolatban kételkedők szavazatait. Egyszerűen semmi esetre sem akarnak Pellegrini maffiájára szavazni, ugyanakkor valahogy nem igazán kényelmes számukra a gondolat, hogy Korčokra szavazzanak, de ha őszinte megközelítést látnak az oldaláról, akkor hajlandóak gumikesztyűs kézzel Korčok mellett voksolni.

Nem tart attól, hogy Korčoktól elvesz szavazatokat?

Az első körben biztosan, de úgy gondolom, hogy a másodikban nem. És bízom abban, hogy Ivan Korčok férfiként viselkedik, és őszintén válaszol nyilvánosan erre a két-három kérdésre, hogy a második fordulóban megszerezze akár a mi szavazóinkat, de talán a magyar közösség szavazóit is.

Kapott eddig választ tőle bármelyik kérdésére?

Nem, nem kaptam, de tulajdonképpen eddig még nyilvánosan fel sem tettem a kérdéseimet.

Erre lesz lehetőség valamilyen vitaműsor alkalmával, amikor azt nem kerülheti meg, vagy majd nyilvánosan neki szegezem, és megvárom a válaszokat.

Mert bevallom, már napok óta várom ezeket a kérdéseket, mert újságíróként nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy azok milyenek lesznek, illetve arra is, hogy mikor és milyen fórumon hangzanak el. Van arról elképzelése, hogy…

Elképzelésem az van, de nagyon örülök a türelmetlenségének, mert én is, bevallom, olyan türelmetlen vagyok, hogy olyan kérdéseket teszek fel magamnak, hogy talán itt az ideje. Szóval tényleg itt az ideje.

Tehát véleményem szerint a következő napokban ezek a kérdések napvilágot látnak, és őszinte választ várok Ivan Korčoktól. Mert egyszerűen én sem vagyok birka, és a szavazóinkat is olyan embereknek tartom, akik nem hajlandók birkaként viselkedni, akinek ha valaki ad mondjuk egy kék progresszív tollat, attól kezdve mindenki kék tollal fog írni.

Egyszerűen nem becsülöm le a szavazóinkat és így kicsit bonyolultabb a helyzet, de szerintem akár ezek is lehetnek a döntő szavazatok. És azt is gondolom, hogy még a szlovákiai magyar közösséghez tartozó választó sem az az egyszerű választó, akinek csak úgy meg lehet mondani, hogy Korčokra fog szavazni, mert demokrácia van és kész. Nekik kétségeik vannak, ismerik Korčok néhány Orbánnal vagy Magyarországgal kapcsolatos megnyilatkozását és most akarják tudni, hogy emögött mi van. Orbánnal kapcsolatos politikai hozzáállás, a magyar nemzethez való hozzáállás, a nemzetiséghez való hozzáállás, vagy valami nacionalista “hejszlovákság” vagy mi? És szerintem ezek jogos kérdések. Azt viszont elmondhatom, hogy amikor miniszterelnökként Ivan Korčokkal kapcsolatba kerültem, soha nem éreztem, hogy gyűlölné a magyar közösségget, de azt viszont láttam, hogy nem tiszteli Orbánt vagy a magyarországi politikát.

A külügyminiszter?

Igen, a külügyminiszter.

És ez professzionális hozzáállás?

Ön hogyan látja?

Hogy ha én vagyok a külügyminiszter, és valaki érzi, hogy nem tisztelem egy másik ország..

Nem, éppen hogy engem is érdekel, hogy ez a nem tisztelés vagy tiszteletlenség… vagy hogyan is mondjam. Mondjon egy jobb szót.

Nem tudom, maga a szlovák.

Mondja magyarul, tudja pontosan, mire gondolok.

Tiszteletlenség. Valami ilyesmi.

Lehet.

Számomra nagyon fontos volt, hogy ez, az ország, a nemzet, a nemzetiség, a szlovákiai magyarság iránti ellenszenv, vagy csak egyfajta egyet nem értés az ország politikájával. Ez nagyon érdekelt, mert ha ez előbbiről lett volna szó, az nagy baj lett volna, de az legitim dolog, hogy véleményem legyen, netán más véleményem legyen a magyar kormány politikájáról. Talán Ivan Korčoké nem teljesen egyezett az én politikai véleményemmel, de én úgy voltam vele, hogy nem láttam, hogy bármiféle ellenszenvet vagy gyűlöletet táplált volna a közösség iránt, és ez fontos.

Emlékszik még a kormányuk programnyilatkozatára? Abban szerepelt, hogy a kormány elfogad egy törvényt a szlovákiai nemzeti kisebbségekről. Ebből aztán nem valósult meg semmi sem, azért, mert a külügyminisztériumnak nagy gondja akadt ezzel a jogszabállyal. Emlékszik erre a csetepatéra?

Emlékszem, de nem tenném a kezemet a tűzbe, hogy pontosan hogyan volt ez. A mi részünkről Gyimesi Gyuri vitte ezt a témát és a minisztérium részéről pedig természetesen Ivan Korčok, de…

És mi lett vele?

Azt láttam, hogy volt közöttük egy személyes viszály, ami nyilván akadályozta, hogy a törvény ügyében előrelépés történjen. Aztán a kormány bukása után már nem volt meg a szükséges politikai támogatás, és a hivatalnokkormány már egyáltalán nem akarta teljesíteni a programnyilatkozatunkat.

Mert aztán elég sok szlovákiai magyarnak olyan véleménye, érzése támadt, hogy Ivan Korčok a magyar kisebbség ellen dolgozik.

Mondom, én inkább úgy láttam, hogy emögött személyes gyűlölködés volt, Gyimesi Gyuri és Ivan Korčok között.

Arra büszke, hogy Gyimesit bevitte a politikába?

Az biztos, hogy Gyimesi Gyuri egy politikai tehetség és rajta áll, hogy ezt a tehetséget, hogy úgy mondjam, jó tettekre használja vagy arra, hogy a maffiának asszisztáljon.

Eddig hogyan látja? Mire használja a politikai tehetségét?

Tekintettel arra, hogy Gyimesit mindig barátomnak tartottam, nem kommentálom ezt a kérdést. Az emberek majd kialakítják róla a maguk véleményét.

A válasza alapján talán az embereknek az lesz a véleménye, hogy…

Az emberek mindig saját maguk alkotnak véleményt.

Ivan Korčok akarja-e egyáltalán, hogy segítse őt?

Talán igen, talán nem.

Ön kérdezte őt erről?

Volt egy találkozónk, de ezt nem kérdeztem. Ám azt gondolom, hogy lehet, hogy néhány progresszív tanácsadója a választási csapatából azt mondta neki, hogy tudod mit, nem jó, ha találkozol valahol Matovičcsal és válaszolsz a kérdéseire. Talán jobb, ha a háttérbe szorítod, és nevetségessé teszed. És attól tartok, hogy ez az út vezet Ivan Korčok vereségéhez. Más szóval, erősen ajánlom neki, hogy alaposan fontolja meg, hogyan fog válaszolni a kérdésekre, és tudniuk kell, hogy nem nekem fog válaszolni, hanem a szavazóinknak, akik közül ma sokan nem akarnak rá szavazni. Ugyanakkor semmiképpen sem szavaznak egy maffiózóra vagy a maffiát szolgáló Pellegrinire.

Képzeljük el a helyzetet, hogy már az elnökválasztás első köre után járunk. Kit támogatna vagy a pártfogóit arra biztatná, hogy támogassák Ivan Korčokot?

Hát a második fordulóba talán Forró és Harabin kerül be, az egyiküket majd kiválasztom.

De most komolyan, elnök úr.

Na látja. Kissé előre szaladtunk. Én tényleg várnék, először Ivan Korčok…

Elnézést, előre szaladtunk, mert nem tudja vagy nem akarja megmondani.

Nem szeretném elárulni a stratégia részleteit. Valójában aznap jeleztem, amikor azt mondtam, hogy indulni fogok a választásokon. És arra számítok, hogy az eredményem valahol a teljes tej és a félzsíros tej zsírtartalmának százalékban kifejezett értéke között lesz, tehát valahol 1,5 és 3,5 százalék között. Tehát ilyen eredményre számítok, de egyúttal azt is mondtam, hogy kérdéseket teszek fel. És ha Ivan Korčok megválaszolja, tartalmától függetlenül, de őszintén, akkor felszólítom a szavazóimat, hogy támogassák őt. Ha megtehetik, támogassák, mert a hibázó ember mindig jobb, mint egy maffiózó vagy egy maffiát szolgája.

A kérdései arra vonatkoztak, hogy Korčok nem tiltakozott Sulík ellen, vagy a koalíciós pártja, az SaS ellen, azaz a kérdéseinek mindig volt valami köze Sulíkhoz. Tévedek?

Volt, mégpedig két nagyon fontos fordulóponttal összefüggésben, ami az elmúlt 3,5 fél évben történt.

Elevenítse ezt fel, legyen olyan szíves.

Az első a Matovič-kormány bukása, vagy bedöntése a második pedig a Heger-kormány megbuktatása volt.

Matovič kormányát Sulík úr – vagy hogyan is hívják – buktatta meg, mégpedig azért mert Marek Krajčínak volt mersze Oroszország hibrid fegyverét, a Szputnyikot Szlovákiába hozatni.

Nos, Ivan Korčok ott ült a kormány azon tanácskozásán, amikor Sulík, – és a kormányhivatalban erről van felvétel is – , tehát amikor Sulík azt mondja, tudod mit, Marek, vedd meg a Szputnyikot, neked erre egészségügyi miniszterként jogköröd is van, és ebből nem fogunk nagy ügyet csinálni. Nos, aztán, amikor Marek Krajčí megvette a Szputnyikot, hirtelen ügyet csináltak belőle, és sajnos, ebbe Ivan Korčok is besegített.

Ilyen pillanatokban azt várom el egy következetes jellemű embertől, hogy azt mondja, várjunk csak, ez valószínűleg nem fair, mert nem mondhatjuk azt valakinek, hogy tegyen meg valamit, és amikor megteszi, akkor arcon vágjuk. És akkor tulajdonképpen ennek alapján bukott meg a kormányom, Marek Krajčínak távoznia kellett és nekem le kellett mondanom a miniszterelnöki posztról.

Aztán a második alkalommal, amikor a családokat gyerekenként 200 euróval segítettük meg pontosan ugyanez történt, ahol ismét a kormányülésen – ami ugyancsak megvan az ottani felvételeken – Sulík azt mondja Ivan Korčokkal együtt, aki mellette ül: nem fogjuk támogatni ezt a gyerekenkénti 200 eurós intézkedést, határozottan ellenezzük, de ha találsz támogatást az ellenzék soraiban és át tudod nyomni, akkor nem vesszük úgy, mint a koalíciós megállapodás megsértését. Tehát számunkra ez zöld jelzés volt, és találtunk segítséget, igen, sajnos csak fasisztákat, akik támogattak minket, de ez kellett ahhoz, hogy a családok támogatását átvigyük a parlamenten. Aztán hirtelen megint égett a ház, és számomra rejtélyes módon Ivan Korčok megint elhallgatott és nem szólt semmit, nem mondta, hogy Rišo, hiszen azt mondtad, hogy ha átültetik a törvényt, akkor azt nem tekintjük a koalíciós megegyezés megsértésének.

És aztán ez lett az oka annak, hogy kilépjenek a koalícióból, hogy megbukjon az egész kormány. Ez az a két kulcsfontosságú pillanat. Vannak, akik azt mondják, hogy miért vájkálunk a múltban? Miért foglalkozik itt ezekkel a sulíkos problémáival? Most nem Sulíkkal van gond, hanem Ivan Korčok elnökjelölt személyi integritásávall. De ugyanakkor továbbra is azt mondom, ő még mindig százszor jobb jelölt, mint a Pellegrini, aki a maffia szolgája. Szerintem tisztességes az ilyen kérdésekre válaszolni, hogy mi történt akkor, hogyan lehetséges, hogy akkor hallgatott, amikor beszélnie kellett volna, és amikor hallgatnia kellett volna, akkor meg beszél és segítette Sulíkot.

Ezt nem bocsátja meg Sulíknak sem? Ez valami nagyon személyes ügy, igaz?

Ez nem személyes, arról szól, hogy a két kormány bukása utólag vörös szőnyegként szolgált ahhoz, hogy a maffia visszatérjen a hatalomba. És lehet, hogy 20, 30 évre, talán örökre elveszítettük ezt az országot. Tehát ezek kulcsfontosságú döntések voltak, és talán ha Ivan Korčok azt mondta volna, hogy figyelj, Richard, ezt nem tehetjük meg, mert pont az ellenkezőjét mondtuk annak, ami csinálni fogunk, akkor talán megmentette volna Szlovákiát a maffia visszatérésétől.

Kulcsfontosságú döntésekről beszélt. Talán ha benyújtotta volna a lemondását, az is ilyen lett volna.

Ez egy populista, bulvárszerű megközelítés, a lemondásom benyújtásának folyamatából döntő pillanatot kreálni. A meghatározó pillanat az volt, amikor itt valaki elkezdett uszítani a saját koalícióján belül. És hirtelen úgy vélte, hogy valami, amit korábban állított, annyira megszegi a koalíciós szerződést, hogy emiatt megbuktatta a kormányt. A demokratikus, korrupcióellenes kormányt, ami szabad kezet adott a rendőröknek, hogy üldözhessék a bűnözőket. Ezzel kiterítette a vörös szőnyeget a maffia hatalomra jutásához. Ezek alapvető dolgok. És higyje el, Szlovákiában emberek tízezrei tudatosítják, hogy ezek azok a fontos pillanatok, és nem valami felületes populista bulvármegközelítés, hogy lemondtam-e és azt hogyan tettem.

Szerintem ez fontos momentum, hogy beadta-e a lemondását vagy sem, mert ennek következménye van. Nem így gondolja?

Ez egyáltalán nem fontos, mert előtte az volt igazán fontos, hogy Ivan Korčok és Richard Sulík pártja szövetkezett a maffiával, Pellegrinivel.

Harminc aláírást gyűjtöttek össze a Heger-kormány elleni bizalmatlansági indítvány kapcsán. Ez volt a fontos. Ez pedig ismét ellentétes azzal, amit a koalícióból való kilépés után ígértek, hogy támogatni fogják Heger kormányát, és nem kezdeményezik annak idő előtti végét. Nem telt bele három hónap, pontosan három hónap és 15 nap, és hirtelen megszavazták a Heger-kormány bedöntését a Smerrel és a Hlas maffiával, a Republika fasisztáival, az ĽSNS-szel és a Progresszív Szlovákia egyik képviselőjének segítségével. Ez volt a lényeges. Az pedig, hogy az utolsó pillanatban esetleg megpróbáltam valahogy ezt megmenteni, de aztán úgy döntöttem, nem hátrálok meg a maffia elől, az teljesen lényegtelen. Mint a babérlevél a szegedi gulyásban.

Mi a fontosabb ön számára, hogy Korčokra szavazzanak, és ne Pellegrinire voksoljanak vagy az, hogy Korčok kérjen elnézést Sulík miatt?

Én sosem mondtam azt, hogy kérjen tőlem elnézést Korčok. Ő lehet, hogy eljön és elmagyarázza valahogyan, nem tudom elképzelni, hogy hogyan, de egyszerűen őszintén elmondja, milyen érzései voltak akkor, és egy ilyen alapvető kérdésben…

Tehát ez a fontos ön számára?

Számomra az őszintesége a fontos, és még egyszer mondom, nem a válasz a fontos, nem a válasz tartalma. Nem akarok tőle bocsánatkérést, hogy most azt mondja, hogy igen, asszisztált Hasčák szolgájának, Sulíknak, és szégyelli magát. Valószínűleg ezt nem is fogja mondani.

Ha azt mondja, hogy helyesen cselekedett, azt elfogadja?

Ez az ő dolga. Ez nem arról szól, hogy elfogadom-e. Válaszával mozgalmunk szavazóit vagy megszerzi, vagy végleg elveszíti. Tehát csak rajta múlik, hogyan válaszol. Ezt az ő helyében kétszer is meggondolnám, és nem próbálnám a választóinkat alábecsülni és hülyét csinálni belőlük. Mert minél arrogánsabb lesz, annál nagyobb az esélye, hogy elveszíti a választást.

Nem fordulhat elő, hogy ha nem kap válaszokat, és ezért nem támogatja Korčokot a második körben, akkor valakit olyat fog támogatni, akit nem akar?

Végső soron nem, hiszen Ivan Korčok felnőtt ember, most lesz 60 éves, egy vagy talán két hónap múlva. És pontosan tudja a játékszabályokat, tudja, hogy a két kulcsfontosságú pillanatban, akár az én kormányom vagy Heger kormánya bukásakor, nem viselkedett korrekt módon, és én esélyt kínálok neki, hogy elmagyarázhassa ezt azoknak az embereknek, akik többre emlékeznek, mint egy akváriumi hal és a politikát a maga mélységében követik, és akik aztán az ő oldalára állhatnak. Én egy utat ajánlok Korčoknak, hogy pár tízezer szavazót szerezhessen, de ő dönthet arról, hogy szüksége van-e ezekre a szavazókra. Ez ennyi.

Mennyit költ a választási kampányra?

Nulla eurót.

Nem lenne hatásosabb, ha pénzt áldozna a kampányára és nem arra várna, hogy választ kap-e Korčoktól?

De miért adnék pénzt a kampányra? Az én célom nem az, hogy azt mondjam: emberek, szavazzatok Matovičra.

Csak egy ajánlatot szeretnék tenni a mozgalmunk szavazóinak, azoknak, akik egyszerűen megtagadják azt a játékszabályt, hogy a kezükbe adok egy kék tollat, és azzal a kék tollal kell írniuk. Ha akarnak, akkor rám szavaznak, és minden egyes szavazatért hálás vagyok, de nem is akartam transzparens számlát nyitni, mert tudom, hogy biztosan olyanok is támogatnának, akiknek hiányozna az a pénz. És sajnálnám, ha olyasmire költenének, aminek valójában nem célja, hogy én legyek az államfő, egyszerűen nincs rá esélyem egy nem demokratikus társadalomban, és mi egy nem demokratikus társadalom vagyunk. Mediokráciában élünk, ahol a döntéseket néhány médiatulajdonos hozza meg, és esélyem sincs valaha is választást nyerni.

Egy ilyen társadalomban arról a személyről, aki történelmileg a legtöbbet segített a családokon, a média olyan képet alkothat, mint aki a családokat károsító bűnöző lenne. Mi egy ilyen társadalomban élünk, és az emberek, akik ezt hamarabb felismerik, úgy gondolom, majd kitalálnak egy receptet, amivel változtatni lehet ezen.

Mediokráciáról beszél, meg arról, hogy a véleményformáló sajtó elkerüli önt. Erről kizárólag Haščák és a Penta tehet? Vagy ön is?

Sosem mondtam, hogy ez csak Haščák és a Penta sara. Erről a DenníkN meg az Aktuality újságírói is tehetnek, vagy a Sme főszerkesztője, tehát ahol kimondottan velem szemben elfogult emberek dolgoznak. Számukra fontosabb volt, hogy szent háborút vívjanak Matovičcsal szemben, ahelyett, hogy Szlovákia jövőjéről gondolkodnának.

Miért tették ezt?

Szerintem ez egyszerűen gyűlölet az esetlegesen társadalompolitikai kérdéseim miatt, mert tudják, hogy nem vagyok a bejegyzett élettársi kapcsolat híve, és szó szerint aberráltnak tartom, hogy a homoszexuálisok örökbe fogadjanak gyereket, és ezért nem fogom vissza magamat és nyilvánosan beszélek erről. Így persona non grata lettem számukra, és felrakták magukra a szemellenzőiket. A Covid idején, az ukrajnai háború alatt, egy nagyon nehéz időszakban, amikor a független nyomozók végre bebiztosíthatták az igazságosságot, ahelyett, hogy legalább hallgattak volna, igyekeztek minél többet ártani. És így ugyanazt mondták, amit Fico, ugyanazt, amit az agymosottak, és mindez Fico malmára hajtotta a vizet, hogy hatalomra jusson.

Ugyanakkor még egy nagyon fontos dolgot tettek, legitimálták Pellegrinit, azt mondták, ha arra kerül sor, Pellegrini biztosan elvágja magát Ficótól, és a választások után csatlakozik a demokratikus politikai pártokhoz. Tehát mosdatták 3 és fél éven keresztül Pellegrinit, hogy demokratát csináljanak belőle, egyedül én mondtam a politikusok közül, hogy nem és nem, az ő a DNS-e maffiaszerű és a maffiával tart majd. Mert egyszerűen ők egymásról túl sokat tudnak, és sajnos, ismét igazam lett és most annak isszuk meg a levét, hogy valakik rosszul mérték fel a helyzetet.

Még a sajtónál maradva, a Haščák-féle, meg Pentához bekötött médiáról beszél, és mondjuk a Paraméter sem tartozik közéjük, és mi is nagyon sokat kritizáltuk önt.

De lehet, hogy dicsértek is, és lehet, hogy tárgyilagosak voltak, bevallom, nem követtem pontosan, mit írtak, ezt önök tudják. Szlovákiában rettenetesen sokan játszanak újságírósdira. Olyan érzésük van, hogy mivel van náluk egy toll, van billentyűzetük, meg valahol egy matricájuk, akkor ők már újságíróknak számítanak, így aztán automatikusan az igazság birtokosának képzelik magukat. De ez félreértés. Az újságíró küldetése az igazság keresése. És ha azt nem találom, akkor oké, csak továbbítom a kapott információkat és értelmezem az olvasóknak vagy a nézőknek. De, merem állítani, a szlovákiai újságírók 90 százalékban egyáltalán nem értik, mi az újságírók valódi küldetése. Vagy megértik és haszonlesően szolgálnak ki valakit, aki megfizeti őket. És ez elszomorít.

Az újságírók nem bírálják Ficót, Pellegrinit vagy annak idején Mečiart? Mindig az aktuális kormányfőt kritizálják, ahogy korábban önt is.

De mégegyszer, van különbség a kritizálás között, általában jogos kritika, valaki hibázik, és ezért kritizálok valakit. És teljesen más az, mint amit a DenníkN csinált a kormányzásom idején, hogy a 10 legolvasottabb cikkből 9 szólt Matovičról, ami már vérszomjas lincselésnek számított. Bármit is tettem, valami rossznak és rossznak állították be. És egyetlen cikk sem szólt arról, hogy a kormányra kerülésünk után fél évig Európában mi voltunk a legsikeresebbek a Covid elleni küzdelemben. Hogy nálunk volt arányaiban a legkevesebb halálos áldozat, legkevesebb fertőzött. Egyetlen pártatlan, objektív írás sem volt erről a témáról.

Annak ellenére, hogy Sulík nem vásárolt be a védőoltásból.

Populista oldalról is megközelíthetjük a kérdést, de amúgy nem vakcinákról volt szó annak idején, hanem tesztekről.

Akkoriban ez nagy kudarc volt szerintem. Például akkoriban a progresszív újságírók úgy viselkedtek, úgy tettek, mintha lökött lennék, mert rámutattam arra, hogy az idióta Sulík nem vásárolt be tesztekből. És számukra a társadalom kártevője nem számított bolondnak, aki abban az időben, amikor 2020-ban a karácsonyi ünnepek idején naponta száz ember halt meg, Dubajba ment nyaralni, és kihagyott négy kormányülést.

Pedig arról kellett volna döntenünk, hogy kihirdetjük-e a lezárást, a lockdownt vagy sem. És Sulík még azzal érvelgetett, hogy nem tud csatlakozni, mert Dubajban nincs internet. Ha ezt én mondtam volna, meglincseltek volna. Mivel ezt Sulík mondta, minden rendben volt. És ez az elfogultság, amiről beszélek, mert egy újságírónak az igazságot kell keresnie, nem manipulálnia, mert akkor nem különböznek azoktól az agymosott emberektől az akármilyen konspirációs médiájukban, mert míg ezek egy hazugsággal manipulálnak, mások meg más hazugságokkal. Mi a különbség köztük? Csak szerkesztőség színei mások, a média logójának színei? Sajnálatos dolog ez.

Mit tett ön miniszterelnökként…

Rosszul?

Ezt is majd megkérdezem. Szóval, az ellen, hogy ne éljünk mediokráciában?

Ellene? Valószínűleg nehéz bármi konkrétat mondanom, hogy mit tettem ezzel kapcsolatban. Csak azt láttam, hogy jobbról- balról kapom a támadásokat, és akkor is, amikor valamit akartam csinálni, például egy kormányzati újságot…

Erre emlékszem.

Ez a projekt… Két dolog is volt, hogy ne éljünk mediokráciában, az egyik az, hogy évente 10 millió eurót különítenénk el a független helyi sajtó számára, ami támogatná a független oknyomozó újságírást. Mivel ma Szlovákiában a régiók majdnem fele kimarad a tudósításokból, egyszerűen nincs ott olyan médium, amelyik a helyi reklámpiacon meg tudna élni, és legalább egy szerkesztőt finanszírozna, aki helyi oknyomozást végezne, és esetleg leleplezné a helyi polgármesterek esetleges piszkos ügyeit.

Regionális újságok hálózata?

Én egy ilyet megalapítottam, innét vettem ezt a 10 milliós állami alapot, amiből transzparens feltételek mellett lehetne a helyi sajtó számára bebiztosítani olyan régióbeli embereket, helyi Ján Kuciakokat, akik a térségbeli disznóságokat lepleznék le. Minden egyes járásban.

Ez aztán nem történt meg.

Igen, mert paradox módon az összes újságíró, az elfogult főszerkesztők, Kostolný a DenníkN-ből, Bárdy az Aktualityből, Balogová a Sme laptól, mind nyálcsorgatva jöttek utánam, hogy mit képzelek! Hogy most Matovič megvásárolja az újságírókat. Szóval a butuskák nem értették meg, hogy mit is utasítottak el. A másik dolog meg ez a kormányzati újságról szólt, amit minden minisztérium havonta egyszer eljuttatna az emberek postaládájába, hogy beszámoljon arról, mi történt az adott tárcánál, milyen törvények változtak, mit és hogyan lehet igényelni, és hogy a minisztérium elszámolhasson az általa kezelt pénzekkel, mit mire költött, milyen adósságot halmozott fel és milyen kamatok mellett vesz fel hitelt, és ehhez hasonló kérdések. Mindezt a miniszterről készült kép nélkül, illetve a tárca vezetőjének említése nélkül. Tehát ennek nem lett volna köze a politikához, hanem az emberek tájékoztatásáról szólt volna, hogy miképpen működik az állam.

Ezt megoldható a kormányhivatal honlapján is, 5 euró 80 centből.

Igen, 5 euróért és aztán azt 30 ember nézi meg, vagy pedig minden postaládába berakjuk, ami lehet, hogy évi 2-3 millióba kerül. De ez utóbbi hihetetlen előnyökkel járna, mert ha az emberek tájékozottak és ismerik az állam működését, akkor nem történik olyan, ami velünk történt, hogy Európa szégyene lettünk.

Hogy Szlovákiában az emberek az összeesküvés-elméletekben hisznek leginkább, és ami konspiráció, az maga a hazugság, a téveszme, a marhaság, a kitaláció, a baromság. Egyszerűen bármit kitalálhat egy idióta, azt leírja a Facebookra, így azt sajnos az emberek nagy része gond nélkül elhiheti.

És ezen a megállapításon tulajdonképpen ott virít az Európai Bizottság kerek pecsétje, hogy mi hiszünk a leginkább a szamárságokban, az összeesküvésekben. Ez pedig biztosítja a táptalajt azoknak, akik megvetik a nemzetet és az államot, és egyszerűen nagyon jól tudnak manipulálni, mert látják, hogy Szlovákiában vannak olyan emberek, akik magukat akarják becsapni. Szóval rajta hát, hazudjunk nekik. És itt pontosan ez történt.

Én ezért szerettem volna ezt a kormányújságos projektjet, hogy minden háztartás megkapja, hogy az emberek hirtelen majd azt mondhassák, várjunk csak, itt valami nem stimmel, ide az van írva, ez így vagy úgy változott, ez így ki van számolva és látom, hogyan működik az állam. De minél tovább tartjuk az embereket tudatlanságban, ők a konspirátorok rabszolgái vagy bárányai maradnak, akiknek addig hazudnak, amíg csak akarnak és

Szlovákia meg annál tovább fog vergődni a csapdában. És ha ezt nem tudatosítjuk, a Haščák-féle média nem fogja elvégezni azt a munkát, amit kellene.

A többiek meg, akik minden második alkalommal csak az LGBTI közösségről írnak, ők sem végzik el ezt a tájékoztató munkát.

És emiatt sokan csak a konspirációs médiát figyelik, a közösségi oldalakat, és ilyenkor valójában rabszolgái vagy áldozatai a saját tudatlanságuknak. De valójában azoknak az embereknek a foglyai, akik manipulálják őket. És erről szól ez az egész. Ezt egyszerűen tudatosítani kell venni valahogy.

És ez a válasz arra a kérdésére, hogy mit csináltam miniszterelnökként. Ezt a két kulcsfontosságú dolgot szerettem volna megtenni, de sajnos, Sulík úr azt mondta, hogy semmi esetre sem lehet. Mert megijedt egyes szerkesztőségek vezetőinek véleményétől.

Milyen hibákat követett el?

Mennyi időt kapok a válaszra?

Nevezzen meg hármat, őszintén.

Őszintén, a legnagyobb hiba az volt, hogy…

De ne azt mondja, hogy Sulíkot kellett volna kivágni a kormányból.

Hát ez volt a legnagyobb, de örülök, hogy ezt ön említette, hogy ezt ön is tudatosítja, hogy tényleg ez volt a …

Tudatosítom, mert ezt nagyon gyakran emlegeti, mint az egyik saját hibáját.

Igen, de ez tényleg alapvető hiba, mert hát a következőt képzelje el. A nézők befizetnek a Barcelona – Real Madrid meccsre, és hirtelen a Barcelona szurkolói látják, hogy a csapat kulcsjátékosa elkezd öngólokat rúgni, és átszalad a másik térfélre.

Az ilyen játékost le kell vinni a pályáról, le kell cserélni valakire, aki kitart a csapat mellett. Szóval ez volt a legnagyobb hiba, amit elkövettem.

Mondana egy másikat is?

Más hibák, hát lehet…

Valami olyat, ami mondjuk nem kötődik Sulíkhoz.

Sulíkhoz nem, de újságírókhoz igen. Hogy minden kérdésükre válaszoltam. Mert azt mondtam a választások utáni eredményhirdetéskor, hogy ha miniszterelnök leszek, megígérem, hogy minden újságírói kérdésre válaszolni fogok. Nos, utána pontosan ezt tettem. És az újságírók erre mit mondtak?

Annak idején Fico és Pellegrini legfeljebb ha 3 kérdésre válaszolt, ha egyáltalán válaszolt kérdésekre. És amikor én egy-két órán keresztül válaszoltam az újságírói kérdésekre, azt mondták: Matovič két-három órás sajtótájékoztatókat tart.

És ez megint nem volt jó. Erre szokták azt mondani, hogy van sapka a fejeden, az nem jó, ha nincs, az is rossz. De minden bizonnyal más dolgot is csináltam, amikor inkább a nyelvembe haraphattam volna. Bár tegnap egy barátom azt mondta, hogy ha nem akar a nyelvébe harapni, mert az fáj, akkor elég egy kis vizet kortyolni,és azt nem kell mindjárt lenyelni. Szerintem ez egy jó, működő recept. Szóval vizet kortyintok és nem nyelem le. Tehát most felteszi a kérdéseket és válaszokat is ad rájuk.

Milyen intézkedéseket kellene tenni a szlovákiai kisebbségekkel kapcsolatban? Megvárom… Csak nyugodtan…

Lenyeltem. Ez fontos volt számomra, bár nagyon nehéz időszak volt a Covid alatt, ezt mindannyian tudjuk, ám fokozatosan elfelejtjük, de nagyon nehéz volt. Akkor volt a Trianon századik évfordulója. Átéreztem, hogy az egy fontos pillanat, amikor jelzést kell küldenünk a magyar közösségnek, és aznapra miniszterelnökként szerveztem egy találkozót a pozsonyi várban, oda hívtam meg, azt hiszem, 200 körüli vendéget, a magyar közösség képviselői. Ma is büszke vagyok rá.

Aztán pár hónappal később…most is libabőrös a combomon tőle. Aztán néhány hónappal később lényegében nagyon hasonló találkozóm volt a roma közösség képviselőivel. De persze nem csak ezekről a szimbolikus gesztusokról kellene szót ejteni. Teljesen objektíven kellene értékelni a helyzetet, és az állam birtokában vannak a megfelelő adatok.

Meg kell tehát vizsgálni, hogy tényleg nem történt-e valami sérelem, amikor olyan emberek kormányoztak itt, mint Mečiar és Slota, majd Fica és Slota. Hogy akkoriban elhanyagolták-e azokat a régiókat, ahol a magyar közösség él. Tehát hogy mennyire objektív az az igazság, hogy egyszerűen kevesebb pénzt szántak az ottani fejlesztésre? Ha összeadjuk, hogy az ország megalakulása óta, és megint libabőrös a combom, hogy mennyi pénz jutott átlagosan egy főre, melyik járásba és egyszer csak arra jutunk, hogy igen, a déli területek kárt szenvedtek, mert Fico, Pellegrini és a hozzájuk hasonlók egyszerűen egy magyarokat gyűlölő nacionalistával kormányoztak itt, és ez tükröződött abban, hogy Dél-Szlovákia ténylegesen ráfizetett erre, legyünk őszinték, és azt kell mondanunk, ezt a pénzt a következő években azokba a régiókba kell eljuttatni, ahol a magyar közösség él. Én ilyen tisztességes hozzáállást várnék a mostani kormánytól. Tegyék ezt meg. Ez az ő tükrük lesz. Az utóbbi 30 évből 12-ben kormányoztak, tehát tessék parancsolni, derüljön ki az igazság, hogy mennyi pénz jutott a déli országrészbe, és mennyi a többi régióba, ahol az ő polgármestereik voltak pozícióban.

Miért támadt neki egy másik kisebbségnek? Az LGBTI közösségnek? Ön az év homofóbja címet is megkapta.

Én ilyet nem tettem, milyen támadásra gondol?

Gyerekek butítása, LGBTI ideológiák, veszélyes propaganda, aberrált elképzelések, gendersemleges vécé, ilyesmi.

Hát ezekről meg vagyok győződve, hogy ezek a dolgok veszélyesek. Az egyik dolog, hogy itt vannak a maffiózók, akik lopják a pénzünket, az adóinkat…

Magyarázza el kérem, milyen veszélyt jelent, ha az LGBTI közösség jogokat szerez?

Azt mondom, hogy valószínűleg kicsit kiragadta a szövegkörnyezetből, azt, amiről szó volt. Arról beszéltem, hogy szerintem beteges dolog, amikor valaki idejön és azt mondja egy tizenegy éves lánynak, hogy tudod mit, ne vedd zokon, hogy most nincs pasid. Ez nem számít, lehet, hogy valójában fiú vagy, és hormonblokkolót adunk neked, megállítjuk serdülőkort, és lesz időd dönteni, mondjuk 15 – 16 évesen, és fiút csinálnak belőled. És ez megfordítható, ha egy 11 éves fiútól megkérdezik, nincs csajod? Nos, lehet, hogy valójában lány vagy, na, ezek olyan beteges őrültségek. Vagy hogy a férfiak között sikertelen úszót nővé alakítják át, és a nagy mellű srác nyerni fog, és úgy teszünk, mintha ez normális lenne, de hiszen ez ez beteges.

Ilyen van Szlovákiában?

Ez történik a világban, és ezt szeretnék a progresszívek behozni Szlovákiába. Szerintem egyértelmű akadályt kellene ennek állítani, de nem szégyellem, hogy értékkonzervatív vagyok, és szeretnék gátat szabni a deviáns eszméknek. Aztán itt van Emmanuel Macront, akit szinte a barátomnak tekinthetek, de hogy mi is arra az útra lépjünk, hogy az abortuszhoz való jogot beleíruk az alkotmányba? Vagy amit a Progresszív Szlovákia egyik jelöltje mondott egy sajtótájékoztatón, hogy az abortuszhoz való jogot bele kell írni az alapjogi chartába. Vagyis az alapvető emberi jogok chartájába be kell írni az ártatlan, védtelen gyermek megölésének jogát. Ezek egyszerűen nagyon beteg dolgok számomra, amiket minden áron szeretnék megakadályozni, hogy egyszerűen ne történjen meg, mert ez az abszolút embertelenség. Ez a Római Birodalom csúcspontja, ami után aztán szétesett. Vagy ha tudni akarjuk, milyen az, meg kell nézni az egérparadicsomot az interneten. Ez egy gyönyörű kísérlet, amit egy tudós X éven keresztül megismételt, 1947 óta, és mindig ugyanaz lett a végeredménye.

Hogy ezeknek az egereknek a közössége a végén leépült, és minden megszűnt. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kicsit is tudni arról, hogyan tudja a társadalom elpusztítani önmagát. És attól tartok, hogy az ilyen típusú javaslatok ennek a kvázi társadalomnak a fejlődésének a csúcsát jelentik. Amikor a férfi ahelyett, hogy egy nő iránt érdeklődne, a bundája iránt érdeklődik, mint az egerek az egérparadicsom kísérletben.

De Peter Pellegrininek is beszólt, le is homoszexuálisozta. Miért?

Nem szóltam be neki, ő homoszexuális. Tehát nem kötözködtem vele.

Ezt honnan tudja vele kapcsolatban?

Mit? Azt, hogy ő homoszexuális?

Igen. Miért beszél erről?

Hát azért, mert homoszexuális és ezt nem is terjesztem.

Főleg azt mondtam róla, hogy imádja a piros tangát, amit én viccesnek, kínosnak tartok, főleg, ha valaki államfő akar lenni, mert akkor elmagyarázhatná az embereknek, hogy miért hord piros tangát. Egy férfi, ha normális, hogyan hordhat piros tangát?

Van konkrét üzenete a szlovákiában élő magyar kisebbséghez? Például a nézőink számára. Van elképzelése arról, mivel szeretné megszólítani őket?

Hát én nem akarom, hogy nekem adják a szavazatukat.

Tudom, de mivel szeretné őket megszólítani?

Ugyanakkor persze örülnék, ha a szlovákiai magyaroktól is sikerülne szavazatokat kapnom.

De elsősorban azt szeretném nekik elmondani, illetve azt kérni, hogy ne tegyenek le arról, hogy Szlovákia a közös országunk, mert folyamatosan küzdeni kell érte. Eléggé sajnálnám, ha feladnánk, vagy ne adj isten, azt mondanánk magunkban, hogy a maffiát fogjuk szolgálni, mert most hagytuk magunkat becsapni valami oroszbarát propagandával.

És úgy gondolom, hogy a szlovákiai magyarok között sok-sok százezer ilyen ember van, aki szívében demokrata, és nem lehet becsapni.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Én köszönöm a türelmes kérdéseit.

(Juhász László)