Hogyan lehetünk igazi nők? – Pirner Almát a nőiesség titkáról és az anyaságról faggattuk
Mit jelent a nőiesség? Hogyan legyünk nagybetűs nők? Mik az anyaság legfőbb buktatói? Mitől lesz valaki jó anya? – Ezek a kérdések a legtöbb nőt szinte napi szinten foglalkoztatják. Sokan azonban nem találják meg a helyes utat, engednek a társadalom elvárásainak. Nemrégiben Pirner Alma előadóművész, egzotikustánc-világbajnok, az absolutelywoman.hu alapítója látogatott Dunaszerdahelyre, hogy egyebek mellett e kérdéseket boncolgassa. Pirner Alma ízig-vérig nő. Sosem feledkezik meg a nőiességéről, tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy harmóniában élhessen családjával. Előadása előtt portálunk is feltett neki néhány kérdést, hogy megtudjuk, mi is a titok nyitja.
Miben találhatjuk meg a nőiességünket?
Az önbizalom egy megfoghatatlan dolog, mégis ezt említeném meg ennek kapcsán. Sokszor halljuk, hogy növelni kell az önbizalmunkat, azonban soha senki nem mondja el nekünk, hogy ezt hogyan tegyük. Azt gondolom, a külső is fontos.
Ne legyünk álszentek! Hiába hangoztatja mindenki, hogy a külső nem számít, csakis a belső értékek, ez azért így nem teljesen igaz.
Első benyomást csak egyszer tehetünk mindenkire. Az is lényeges, hogy jól érezzük magunkat abban a testben, amiben élünk. Fontos, hogy megtaláljuk a saját stílusunkat. Szánt szándékkal nem a divat szót használom, ugyanis azt a stílust kell megtalálnunk, ami megfelel a külvilág felé szánt üzenetünknek. Továbbá lényeges, hogy megtaláljuk az életben azt, amit szeretünk csinálni. Ez ad egy olyan harmóniát, belső békét, amire azt mondják, jó valakinek a kisugárzása. Szerintem ettől igazán jó nő egy nő. Attól, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, hogy benne van a bájosság és a kedvesség. Amit nagyon sokszor látok, hogy ha valaki üzletasszony, vagy vállalkozó, egy kicsit elférfiasodik. Úgy gondolom, attól, hogy egy nő szép karriert épít magának, még nem kell férfiasnak lennie. Ettől még nem kell megtagadnunk azt, hogy igenis nők vagyunk. Miért ne használhatnánk a szépségünket? Attól senki sem lesz kevesebb, hogy él a nőiességével. Sokszor azt látom, hogy a nagyon határozott, karakteres nők, akik az üzleti életben mozognak, céget vezetnek, elkövetik azt a hibát, hogy közben elfelejtenek nők lenni.
Mit érthetünk azalatt, hogy a külső igenis fontos? Kötelező az 50 kiló, a mindig tökéletes smink és frizura?
Egyáltalán nem! Ismerek olyan 80-90 kilós hölgyet is, aki fantasztikusan néz ki, és úgy tökéletes, ahogy van! Itt az önelfogadáson és az önszereteten van a hangsúly. Azt gondolom, minden nőnek két útja van. Az egyik, hogy elfogadja, ahogyan kinéz. De ha ezt választja, akkor zsigerből fogadja el magát! Ne azért mondja, hogy jó ő 80 kilósan is, mert nem tud lefogyni és egyébként meg gyűlöli magát, de mivel már nem tud mit mondani a külvilágnak, inkább azt mondja, meg van elégedve magával. Az a lényeg, hogy tényleg érezze magát szuper nőnek abban a testben! A másik út, hogy tesz a változásért, ha nincs megelégedve magával. Ebben az esetben váltson életmódot, menjen el sportolni, mondjon le a túlsúlyát okozó szenvedélyeiről. Szerintem a titok nyitja, hogy döntsük el, merre szeretnénk menni, s ha ez megtörtént, akkor abba álljunk is bele.
A legtöbb nőnél azt a problémát látom, hogy megállás nélkül panaszkodnak, de nem tesznek semmit azért, hogy jobb legyen. Ebből az állapotból muszáj kimozdulni vagy az önelfogadás, vagy a tettek irányába. E nélkül sosem fogják megtalálni a belső harmóniát.
Mit látsz a legfőbb problémának a nők viselkedésében?
A nők 95%-a érzelmi elvű. Nem akkor esznek, amikor éhesek, nem úgy táplálják a testüket, ahogyan kellene, hanem „bánatevők, szomorúságevők, szeretethiány-evők”. Az ételhez nyúlnak, ha valamiféle érzelmi instabilitás lép fel az életükben. Amíg az étellel való viszonyunkat nem rendezzük, addig semmilyen életmódváltásba nem tudunk belefogni. Ezen túl, amin még változtatni kellene, az az, hogy hosszútávban gondolkodjunk. Úgy vélem, szörnyű, hogy 58 év az átlagéletkor, amíg még egészségesek az emberek. Ha élnek nyolcvanéves korukig, akkor gyakorlatilag húsz évet vegetálnak. Gyógyszereket szednek, betegségekkel, fájdalmakkal küzdenek. Ennek azonban nem kell így lennie! Ne higgyük el, hogy ez az időskorral járó törvényszerű állapot! Amennyiben most megalapozzuk az egészséges életmódunkat a táplálkozással, az alvással, a mozgással, a meditációval, s szinte bármivel, ami a harmóniát képviseli az életünkben, akkor 80-90 évesen is lehetünk fittek és egészségesek. Japánban például 110 éves korukig önellátóan élnek az emberek. Úgy hiszem, súlyos probléma, hogy idősebb korban a családunk terhére vagyunk, mert addigra kizsigereltük a testünket.
Van-e egy általánosan meghatározott nőiesség? Vagy teljesen egyénfüggő, hogy ki mitől érzi magát igazán nőiesnek?
Azt gondolom, van egy általános nőiesség, amit meg lehet határozni. Mindenképpen a nőies külső az egyik ilyen. Ez lehet egy szép haj, szép smink, csinos ruha, egy szép fehérnemű, vagy épp egy magas sarkú cipő. Ezekkel úgymond „feldíszítem” a testemet. Ezek a külső jegyek, de ide tartozik a nő mozgása, járása, tartása és beszéde is. Ezek olyan dolgok, amiket kötelező lenne minden nőnek megtanítani. Sok tulajdonság is ide tartozik, mint például a kedvesség, bájosság, segítőkészség. Összességében úgy gondolom, mindenkinek magának kell rájönnie, hogy mitől érzi magát igazán nőnek, ugyanakkor vannak egyetemes dolgok, melyek hozzá tartoznak egy nőhöz.
Az anyává válás után hosszabb-rövidebb időre sok nő kicsit elveszíti önmagát. Hogyan tarthatjuk meg ilyenkor is a nőiességünket?
Mindennek az alapja, hogy tökéletes időmenedzsmenttel rendelkezzünk.
Minden gyermeket váró hölgynek azt tanácsolom, még most rakja össze az életét, a saját testét és egészségét, mert ha most nem teszi meg, akkor a gyermek megszületése után minden összeomlik majd. Nem mindegy, hogy úgy megyek bele egy várandósságba, hogy fitt és egészséges vagyok, van egy jó időbeosztásom, vannak céljaim, terveim, van napi rutinom, tehát van egy rendszer az életemben, vagy egy teljesen káoszos ember vagyok, és azt várom, hogy az anyaságtól majd ez megváltozik. Ilyenkor történik az, hogy minden összeomlik.
Nyilván, amikor a kórházból hazamegyünk, nem az a legfontosabb, hogy tip-top külsőnk legyen, azonban két-három hónap elteltével ki kell alakítani egyfajta napi rutint. Fel kell állítanunk magunk körül bizonyos kereteket, amihez tartjuk magunkat. Ebbe a gyermeket is bele kell „szorítanunk”, ugyanis ha ezt nem tesszük meg, akkor az idő múlásával egyre nagyobb lesz az anarchia. Az én gyermekem most három és fél éves. Mi egy nagyon precíz időbeosztás szerint élünk, mégis, még így is előfordul, hogy a kicsi megfúrja a terveinket, hiszen ő a főnök. Azonban, ha nem így, időbeosztás szerint, bizonyos keretek kialakításával élnénk, szerintem már idegösszeomlást kaptam volna.
Mi a tapasztalatod, hogyan viszonyulnak az édesanyák a segítségkéréshez?
Azt látom, hogy a nők nem nagyon akarnak segítséget kérni. Azt gondolja valaki, hogy attól jó anya, ha 0-24 órában ott van a gyerekével, az apukát is már-már kirekeszti ebből a projektből. Senkire nem akarják rábízni a kicsit, inkább beleszakadnak a munkába. Így pedig a nő kiég az anyaságban, ideges, frusztrált. Mindezt a gyermek megérzi. Majd nem értjük, miért hisztis a pici, miért sír. Nagyon lényeges, hogy igenis merjünk segítséget kérni! Bízzunk a párunkban, a férjünkben! Adjuk oda neki az apaság szerepét, ne akarjunk mindent magunk csinálni. Továbbá ne feledkezzünk meg a nagyszülőkről és a keresztszülőkről sem. Hagyjuk, hogy együttműködjenek velünk! Vannak olyan keretek, amihez ragaszkodnunk kell. Ha nekem például fontos, hogy napi fél órát mozogjak, akkor ehhez igenis ragaszkodjak. Ne helyezzük magunkat az utolsó helyre, mert egy-két év elteltével egyre jobban ellaposodik majd a házasságunk, egyre kevésbé érezzük magunkat nőnek, ebből fakadóan a férj egyre kevésbé érzi magát férfinak. Ezután megszűnik köztünk az intimitás, majd kijelentjük, hogy megromlott a kapcsolatunk, elválunk. Rengeteg válás van egészen pici gyermekek mellett. Pontosan azért, mert nem figyelünk oda a női szerepekre.
A társadalom elvárja egy nőtől, hogy minden szerepben tökéletesen helytálljon. Megvalósítható ez?
Ez egy óriási butaság! Nincs olyan, hogy valaki minden szereppel harmóniában van. Meg kell nézni, hogy mi az, ami nekem fontos és arra kell koncentrálni. Ami nem fontos a számomra, azt el kell engedni. Ne azért menjek vissza például dolgozni, mert a társadalom azt várja el tőlem, hogy ne legyek otthonülő anyuka. Ha valaki életében a központban az anyaság és a feleség szerep van, akkor álljon bele! Ha pedig valaki karrierista nő, akkor ne szüljön azért gyereket, mert elvárják tőle. A legfontosabb, hogy megtaláljuk azt a szerepet, amiben jól érezzük magunkat, de e mellett persze figyelni kell kicsit a mellékszerepeinkre is. Száz százalékosak egyikben sem leszünk. Egy egészséges vonalat kell megtalálni, mások véleményével pedig egyáltalán nem szabad foglalkozni. Ott kezdődik az ember szabadsága és személyisége, ha el tudja engedni, hogy mások mit gondolnak róla. Ez persze sok idő és munka. Harmincévesen ébredezünk, negyvenévesen már tudjuk, hogy merre van a mi utunk. Nem szabad türelmetlennek lenni, ez egy hosszú út, egy hosszú tapasztalás.
Sokan azt tartják, egy anya csakis a gyermekével foglalkozhat. Valóban bűn lenne egy kis időt szánnunk magunkra?
Nem attól jó anya valaki, hogy állandóan a gyermekével van. Egy anyának tudni kell töltekezni, hiszen a semmiből nem lehet adni. Ezt kellene mindenkinek felfognia. Egy kiégett, megkeseredett, frusztrált anya leszek, ha nem koncentrálok arra, hogy mi az, ami engem tölt. Időről időre meg kell találni erre az alkalmat azért, hogy jobb anya lehessek. Nem az a lényeg, hogy a nap minden percében a gyermekünk mellett legyünk. A mennyiségnek át kellene csapnia minőségbe. Ha a gyerekemmel vagyok, akkor rá koncentráljak, ne a telefonomat nyomkodjam közben. Legyenek közös élményeink, szép emlékeink.
Szlávik Cyntia
