Eb-1980: A németek második diadala és egy csallóközi labdarúgó vitézkedése

2020. május 11. - 17:12 | Sport

A koronavírus-járvány miatt idén futballünnep nélkül maradnak a foci szerelmesei, ugyanis a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokságot csak jövőre rendezik meg. Nem maradt más, mint a nosztalgia, ezért az elkövetkezőkben felidézzük az eddigi futball-Eb-k történéseit. Ezúttal 1980-ba tekintünk vissza.

Eb-1980: A németek második diadala és egy csallóközi labdarúgó vitézkedése
Fotók: Getty Images

Húsz év után az illetékesek úgy gondolták, ideje picit felfrissíteni az Európa-bajnokságok lebonyolítását, ezért a mezőny létszámát felduzzasztották nyolcra, a csapatokat pedig két négytagú csoportba sorolták. A futballtörténelem 6. Eb-je volt az első, amelynek házigazdáját már előre meghatározták, az ország válogatottja pedig automatikus résztvevő volt. A kontinenstornának 12 év után újfent Olaszország adott otthont, a mérkőzéseket pedig Rómában, Milánóban, Nápolyban és Torinóban játszották.

De ne fussunk ennyire előre, lássuk a selejtezőket! A kvalifikációban résztvevő 31 csapatot három darab ötcsapatos és négy darab négycsapatos csoportba sorolták, amelyekből a csoportelsők jutottak tovább.

A '76-os Európa-bajnokság után a magyarok ezúttal is már a selejtezőben búcsúztak:

csoportjukban csak a második helyet tudták megcsípni Görögország mögött, köszönhetően főként egy finnországi 1:2-es vereségnek.

Bár a szovjet futball leszállóágban volt, a magyarokkal azonos csoportban szerzett utolsó hely így is meglepetésnek számított.

A csehszlovákok nagy küzdelemben a franciákat előzték meg csoportjukban, az NSZK és Anglia továbbjutása nem volt kétséges, a spanyolok az előző Eb-n harmadik helyért játszó jugoszlávokat utasították maguk mögé, a belgák a portugálokat és az osztrákokat, míg a hollandok a lengyelekkel és az NDK-val voltak nagy csatában az első helyért – végül a tulipánosok örülhettek.

Az Eb mezőnyének növelésével egyértelműen a magasabb nézőszám elérése volt a cél, ez azonban hagyott némi kívánnivalót a kontinenstornán:

a házigazda olaszok mérkőzéseit és a döntőt leszámítva átlagban 10-15 ezer néző látta csupán a meccseket a helyszínről (a görög-cseh párharc nézőszáma még az 5 ezret sem érte el).

A szurkolókat még az sem hozta lázba, hogy izgalmasnak mondható csoportok alakultak ki: az A négyesben Görögország mellett az előző Eb első három helyezettje, Csehszlovákia, az NSZK és Hollandia szerepelt, míg a B kvartettbe olyan nagyágyúk kaptak besorolást, mint Olaszország, Anglia és Spanyolország. A kakukktojás Belgium volt, de annál nagyobb meglepetést okozott.

Az NSZK csoportgyőzelmét nem igen lehet vitatni: a Schumacher, Rummenigge, Hrubesch, valamint a fiatal Bernd Schuster fémjelezte német csapat a '76-os Eb-döntő „visszavágóján” már legyőzte a csehszlovákokat, majd Allofs három góljával a hollandokat is elintézte. Az utolsó körben még egy gól nélküli döntetlen is belefért a görögök ellen ahhoz, hogy a németek a csoport élén végezzenek.


Bernd Schuster (balra) és Willy van de Kerkhof az NSZK-Hollandia csoportmérkőzésen

A második helyet a csehszlovákok jobb gólkülönbségüknek köszönhetően szerezték meg a hollandok előtt.

A másik csoport óriási küzdelmeket ígért, ehhez képest a hat meccsen csupán 9 gól született. Bár az olasz futballt akkortájt keményen sújtotta a bundabotrány (Enrico Albertosit örökre, Paolo Rossit két évre eltiltották), a válogatott így is a komoly esélyesek közé tartozott. Akárcsak a kétszeres aranylabdás Kevin Keegant a soraiban tudó angolok, vagy a mindig titkos favoritként emlegetett spanyolok. Ehhez képest alaposan borult a papírforma.


Az angol válogatott a Spanyolország elleni csoportmérkőzés előtt

Az olaszok hiába nem kaptak egyetlen gólt sem a három csoportmérkőzésükön, csupán egyet sikerült rúgniuk, ez pedig csak a második helyre volt elég. A csoportgyőzelmet meglepetésre a nem is olyan rossz játékosokból (Jean-Marie Pfaff, Michel Renquin, Eric Gerets, Jan Ceulemans) álló belga csapat szerezte meg.

Először és utoljára fordult elő, hogy az Európa-bajnokságokon nem rendeztek elődöntőt – a csoportgyőztesek, tehát az NSZK és Belgium játszhatott az aranyért, míg a csoportmásodikak (Csehszlovákia és Olaszország) a bronzért.

A házigazda olaszoknak a bronzmérkőzésen sem volt szerencséjük: Jurkemik óriási löketére Graziani még válaszolni tudott, és mivel a hosszabbítás nem hozott döntést, jöhettek a tizenegyesek.

A maratoni büntetőpárbajban egészen a nyolcadik körig senki sem hibázott (Panenka is belőtte a magáét), a kilencedikben azonban Netolička a gólvonal előtt megfogta Collovati lövését, Masný pedig értékesítette a sorsdöntő lövést.

A döntőben Hrubesch góljával gyorsan megszerezték a vezetést a németek, a második félidőben azonban Rainea román játékvezető benézett egy 16-oson kívüli szabálytalanságot és büntetőt ítélt a belgáknak, Vandereycken pedig élt is a lehetőséggel. Úgy tűnt, a bronzmérkőzéshez hasonlóan a finálé is hosszabbításba torkollik, de két perccel a rendes játékidő vége előtt Hrubesch egy szögletet követően a hálóba bólintott.

Bár az NSZK megszerezte második Eb-aranyát, azzal azonban sokan egyetértenek, hogy a válogatott teljesítményileg csak távolról közelítette meg az 1972-ben győztes Maier-Beckenbauer-Netzer-Müller féle német gárdát.

Egy kis érdekesség:

Az 1976-os Eb után '80-ban is tagja volt a csehszlovák csapatnak a magyar nemzetiségű Gőgh Kálmán, aki Panenka után ő is belőtte a maga tizenegyesét az olaszok ellen. A csallóközi labdarúgó Gútán kezdte pályafutását, majd játszott többek közt a komáromi Spartak, a Slovan Bratislava és a DAC csapatában is. Dunaszerdahelyen nemcsak focizott, de segédedzőként is segítette a csapatot. 1995-ben 47 évesen életét vesztette egy autóbalesetben, róla nevezték el az FK Gúta stadionját.


Eredmények:

A csoport

Csehszlovákia – NSZK 0:1 (0:0)
Gólszerző: 57. Rummenigge

Hollandia – Görögország 1:0 (0:0)
Gólszerző: 65. Kist (11-esből)

NSZK – Hollandia 3:2 (1:0)
Gólszerzők: 20., 60., 65. Allofs – 79. Rep (11-esből), 85. van de Kerkhof

Görögország – Csehszlovákia 1:3 (1:2)
Gólszerzők: 14. Anastopulos – 6. Panenka, 26. Vízek, 63. Nehoda

Hollandia – Csehszlovákia 1:1 (0:1)
Gólszerző: 16. Nehoda

Görögország – NSZK 0:0

1. NSZK 3 2 1 0 4:2 5
2. Csehszlovákia 3 1 1 1 4:3 3
3. Hollandia 3 1 1 1 4:4 3
4. Görögország 3 0 1 2 1:4 1


B csoport

Belgium – Anglia 1:1 (1:1)
Gólszerzők: 29. Ceulemans – 26. Wilkins

Spanyolország – Olaszország 0:0

Belgium – Spanyolország 2:1 (1:1)
Gólszerzők 17. Gerets, 65. Cools – 36. Quini

Anglia – Olaszország 0:1 (0:0)
Gólszerző: 79. Tardelli

Spanyolország – Anglia 1:2 (0:1)
Gólszerzők: 48. Dani (11-esből) – 19. Brooking, 61. Woodcock

Olaszország – Belgium 0:0

1. Belgium 3 1 2 0 3:2 4
2. Olaszország 3 1 2 0 1:0 4
3. Anglia 3 1 1 1 3:3 3
4. Spanyolország 3 0 1 2 2:4 1


Bronzmérkőzés

Csehszlovákia – Olaszország 1:1 (0:0) – büntetőkkel 9:8
Nápoly, 24 652 néző
Gólszerzők: 54. Jurkemik – 73. Graziani

Büntetőpárbaj:

Causio 0:1, Masný 1:1, Altobelli 1:2, Nehoda 2:2, Baresi 2:3, Ondruš 3:3, Cabrini 3:4, Jurkemik 4:4, Benetti 4:5, Panenka 5:5, Graziani 5:6, Gőgh 6:6, Scirea 6:7, Gajdůšek 7:7, Tardelli 7:8, Kozák 8:8, Collovati kihagyta, Barmoš 9:8


Döntő

Belgium – NSZK 1:2 (0:1)
Róma, 47 864 néző
Gólszerzők: 75. Vandereycken (11-esből) – 10., 88. Hrubesch


A torna góllövőlistája:

Klaus Allofs (NSZK) – 3 gól
Zdeněk Nehoda (csehszlovák) – 2 gól
Kees Kist (holland) – 2 gól
Horst Hrubesch (NSZK) – 2 gól


A torna álomcsapata:

Dino Zoff (olasz), Claudio Gentile (olasz), Gaetano Scirea (olasz), Karlheinz Förster (NSZK), Hans-Peter Briegel (NSZK), Marco Tardelli (olasz), Jan Ceulemans (belga), Bernd Schuster (NSZK), Hansi Müller (NSZK), Karl-Heinz Rummenigge (NSZK), Horst Hrubesch (NSZK)


Kapcsolódó cikkek:

Eb-1960: A Fekete Pók és az élete gólját szerző csatár Eb-aranyat nyert Szovjetuniónak


Eb-1964: Csúcsra értek a spanyolok, Magyarország eddigi legjobb Eb-szereplése


Eb-1968: Amikor pénzfeldobással dőlt el a továbbjutás és két finálé után osztottak aranyat


Eb-1972: A magyarok utolsó nagy dobása, Gerd Müller és az NSZK szárnyalása


Eb-1976: A drámák Európa-bajnoksága, Panenka és az a bizonyos tizenegyes

(tt)