„250 gyermek, 250 család bízik bennünk” – új igazgatónővel kezdte meg a tanévet a Vámbéry gimi!

2019. szeptember 2. - 20:54 | Régió

Az időjárás kiválóan kopírozta a diákok ilyenkori hangulatát, hétfőn ugyanis borongós reggelre ébredhettünk, majd szakadó esőben ballaghattunk a tanodákba.

„250 gyermek, 250 család bízik bennünk” – új igazgatónővel kezdte meg a tanévet a Vámbéry gimi!
Fotók: Paraméter

A dunaszerdahelyi gimiben új szelek fújnak, az intézményt eddig vezető Zirig Ferencet ugyanis Valkai Anett váltotta az igazgatói poszton, miután a megyei iskolatanács mellette tette le a voksát az egyébként szintén pályázó eddigi igazgató helyett.

A tanévnyitón Földes József pedagógus mondott köszönetet többek között az iskolát 15 éven keresztül igazgató Zirignek, továbbá a mellette 13 éve helyettesként dolgozó Salma Erzsébetnek. „Irányításuk alatt az iskola sok területen megújult, megszépült, az oktatás területén kiváló és kimagasló eredményeket ért el, a 2010-es évek elején pedig a legjobb magyar gimnázium szintjére emelkedett. Méltán lehetünk büszkék erre az eredményre” – jegyezte meg.

Valkai Anett igazgatóhelyettesének Csicsay Bernadettet nevezte ki. Az új igazgatónő első évnyitó beszédében annak a reményének adott hangot, hogy az idei tanév „nagyon inspiratív és a maga módján igen is felszabadító erejű lesz”.

Mint fogalmazott, rá is ragadt abból az energiából, amivel a diákok érkeztek vissza a nyári szünetből. „Úgy érzem magam, mint fiatal koromban, izgalommal és várakozással telik meg a szívem” – magyarázta, majd a tanárok szükségességére hívta fel a figyelmet:

„Ők, akik megszűrnek, magyaráznak és összefüggéseket láttatnak. Ők, akik jelzik, hogy mi az, ami nélkülözhetetlen, és mi az, ami nélkülözhető.”

Emlékeztetett arra, hogy nem elég az iskolába eljönni. „Remélem, hogy nap nap után nemcsak itt lesztek, hanem jelen is lesztek. Teljes valótokkal, figyelmetekkel, önfegyelemmel és az odaadás hajlandóságával. Türelmet és kitartást kívánok nektek és természetesen sok-sok önbizalmat” – üzente, hozzátéve: „működjön az önszabályozás, kedves diákok. A ti saját mutatótok nélkül ugyanis az iskola legszebb irányelvei sem érnek semmit”.

Köszöntötte az elsősöket és megköszönte nekik és szüleiknek, hogy a gimit választották, majd biztatóan megjegyezte: az iskolában a diákok érdemeit nem az életkor alapján ítélik meg, újoncként is elismerést lehet kivívni. „Az önérvényesítés itt a teljesítmény felmutatását jeleni, függetlenül attól, hogy valaki friss vagy végzős vámbérys” – szögezte le.

Mivel a középiskola alatt érnek felnőtté, azt kérte tőlük, őrizzék meg magukban az egyszerűséget, a tisztaságot, a könnyedséget, a nyitottságot és az örömet.

Szólt a tanárokhoz is, akiké szavai szerint egy nagyon felemelő hivatás. „Arra tettük fel az életünket, hogy a világra csodálkozó gyermeki érdeklődésre pontos válaszokat adjunk, az ifjúság tudásszomját kielégítsük, gondolatvilágukat a tudomány ismereteivel töltsük meg, szemléletüket az európai keresztény és magyar hagyományok és kultúra irányába segítsük. Tanítani megterhelő öröm, nevelni nehéz, ha foglalkozásnak tekintjük. A gyermekek, akiket ránk bíztak, a mi jövőnket jelentik. Ők a jövő magyarsága, közülük kerülhetnek ki a jövő kimagasló tudósai, művészei, mesterei, az odaadó családanyák, családapák , és az idősödő szüleikről gondoskodó gyermekek. Nekünk, a VÁG pedagógusainak tudatosítani kell, hogy a siker érdekében többet és magasabb szinten kell teljesíteni, hogy a szülő iskolánk iránti bizalma ne inogjon meg. Törekedjünk a minőségi oktatásra és nevelésre hiszen a többségi nemzettel való versenyben is helyt kell állnunk” – mondta, kiemelve:

„250 gyermek, 250 család bízik bennünk, ne okozzunk nekik csalódást, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy a tanév mindenki számára sikeres legyen.”

Rendhagyó módon az iskola egy diákja, a diáktanács elnöke, Aranyossy Levente is szólhatott az egybegyűltekhez. „Ahogy láthatjátok, eljött az a várva várt pillanat, újra koptatjuk az iskola padját. Tanulunk, belemerülünk a könyvek világába. Érzitek ezt a tudásszomjat? Mert én nem!” – kezdte mondandóját iróniával átitatva.

Eljött a tanévkezdés pillanata, amit szerinte nem harcként, mint inkább az életük egy következő szakaszként kell felfogni. „A gimnáziumot nemcsak egy iskolának kell venni, hanem egy utazásnak, kalandnak, amelyben néha egyénenként, osztályként, néha egész iskolaként veszünk részt. A tanárba nem az ellenséget kell látni, hanem a pártfogókat, a diákba a társainkat. Rájövünk arra, hogy a tanulás nem az ellenség, hanem a lehetőség, hogy a tanár nemcsak tanítani akar, hanem megértetni velünk, magyarázni nekünk” – húzta alá –

„az egész lényege, hogy ne olyasvalaki legyél az iskolában, aki csak ül és bólogat, elmondja a saját mondókáját, hogy ez a rossz, ez a jó, de nem tesz soha semmit. Légy olyasvalaki, aki tenni akar, aki részt vesz az építésben, a szervezésben. Nem kell ennek unalmas hétköznapokkal teli iskolának lennie, hanem lehet jó és vidám, csak rajtunk múlik, hogyan éljük meg ezeket az éveket”.

(SzT)